Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás

Az első evangélium szerzője Máté, másik nevén Lévi, Alfeus fia (Mk 2,14, Lk 5,27), aki egyike volt a tizenkét apostolnak. Mielőtt csatlakozott volna Jézushoz, vámszedő volt a Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban. Példaadó készséggel követte az Úr hívó szavát (Mt 9,9), s attól fogva állandó tanúja volt tanításának és tetteinek. Urunk mennybemenetele után először a zsidók körében, később más pogány népeknél hirdette az evangéliumot. Az utóbbira vonatkozólag pontosabb adataink nincsenek. A hagyomány szerint vér...

A második evangélium szerzője Márk, akit az Apostolok Cselekedetei János vagy János Márk néven említ. Édesanyjának, egy Mária nevű jeruzsálemi asszonynak házában volt az első jeruzsálemi keresztények gyülekezőhelye. Péter apostol is oda ment a börtönből történt kiszabadulása után, hogy a hívekkel találkozzék (ApCsel 12,12). Márk bizonyosan ismerte Jézust, de fiatal kora miatt nem tartozott tanítványai közé. Péter keresztelte meg (1Pt 5,13). Rokonával, Barnabással elkísérte Pál apostolt első missziós útján a...

A harmadik evangéliumot az irgalmasság evangéliumának szokták nevezni, mert az Üdvözítő könyörülő és gyógyító emberszeretetén keresztül Isten végtelen irgalmát sugározza. Szerzője, Lukács, foglalkozását tekintve a testi irgalmasság hivatott gyakorlója, orvos volt (Kol 4,14), akiből nem hiányzott az érzék a lelkek Orvosának benső megértéséhez sem. Euszébiosz nyomán a szíriai Antióchiát tartják születési helyének. Görög nemzetiségű pogány családból származott. Nem tartozott Jézus közvetlen tanítványai közé. T...

A negyedik evangélium szerzője János, Zebedeusnak, a galileai halásznak és Szalóménak fia, és az idősebb Jakab apostolnak öccse. Anyja Jézus követői közé tartozott (Mt 27,56; Mk 15,40). János atyja mesterségét folytatta. Amikor Keresztelő János föllépett, tanítványa lett, de a Keresztelő tanúságtételének hatására Andrással együtt Jézushoz csatlakozott (Jn 1,35–39). Később Jézus hívására mindenét elhagyta, és végleg tanítványa lett. Az Úr a többi tizeneggyel apostolának választotta (Mt 10,1–4; Mk 3,13–19; Lk...

Ennek a könyvnek már az első keresztény századokban az Apostolok Cselekedetei címet adták, ami nem felel meg teljesen tartalmának, mivel nem számol be valamennyi apostol hithirdető munkájáról, hanem – néhány fejezettől eltekintve – csak Szent Péter és Pál apostoli működését mondja el. Ám a két apostolfejedelem története sem teljes, mert a szerző célja nem az volt, hogy kimerítő és részletes történetet írjon, hanem az, hogy bemutassa, hogyan nőtt az első pünkösd kicsiny apostoli közössége világegyházzá. A me...

Rómába Jeruzsálemből jutott el az evangélium örömhíre. Első hirdetői azok a zsidók és prozeliták lehettek, akik ott voltak az első keresztény pünkösd eseményeinél, meghallgatták Péter beszédét és megkeresztelkedtek (ApCsel 2. fejezet). Lehetséges, hogy a palesztinai egyházüldözés idején is (ApCsel 8,1–3) több keresztény keresett menedéket a birodalom fővárosában. Tény az, hogy Pál apostol levele, amely 58-ban kelt, a keresztények közt mindenütt nagyra becsült, virágzó egyházhoz szól. Ez mindenesetre föltéte...

Pál második missziós útján, 51-ben jutott el a görögországi Korintusba. A két tengeröböl közt fekvő élénk forgalmú kereskedővárost a Kr. e. 146-ban lerombolt ősi város helyén Juliusz Cézár építtette újjá Kr. e. 44-ben. Augusztus császár Achája tartományának fővárosává tette. A nagy gazdagságban és jólétben nemcsak a tudomány és művészet virágzott föl, hanem az erkölcstelenség is erősen elterjedt. A városban uralkodó erkölcstelen élet közmondásos volt. Az Apostol első alkalommal másfél esztendőt töltött Kori...

A korintusi egyháznak szóló második levelét az első után körülbelül egy évvel írhatta Pál. A közben lefolyt eseményekről nincsen pontos értesülésünk. A Szentírás magyarázói különféleképpen egészítik ki és állítják össze a rendelkezésünkre álló adatokat. Elfogadható magyarázat szerint Timóteus, az első levél vivője, szomorú hírekkel tér vissza az apostolhoz Efezusba. Pál ekkor rövid időre Korintusba utazik, hogy helyreállítsa az egyház belső rendjét. Fáradozása azonban nem jár eredménnyel. Többen szembeszáll...

A galata nép kelta eredetű törzs volt, amely Krisztus előtt a 4. században a Rajna vidékére betörő germán törzsek elől Itálián és a Balkán-félszigeten keresztül Kis-Ázsiába vándorolt, és a Frígia, Kappadócia és Pontusz között elterülő vidéken telepedett le. Ez a vidék északra a Fekete-tengerig és délre a Földközi-tengerig terjedő területekkel egyesítve Kr. e. 1. században Galácia néven a Római Birodalom tartományává lett. Pál apostol második és harmadik apostoli útján jutott el a galatákhoz (ApCsel 16,6; 18...

Efezusban második apostoli útján járt először Pál (ApCsel 18,19–20). Akkor csak rövid ideig maradhatott, de mivel megértette, mekkora jelentősége van ennek a kereskedelmi utak kiindulópontján fekvő, élénk forgalmú városnak az evangélium elterjesztésében, harmadik útján egyenesen Efezusba tartott. Három évet töltött ott eredményes apostoli munkában (ApCsel 19,1–20,1). A kb. kétszázezer lakosú, gazdag kereskedőváros abban az időben a Római Birodalom Kis-Ázsia délnyugati részén fekvő, Ázsia nevű tartományának ...

Filippi volt Európa földjén az első város, ahol Pál az evangéliumot hirdette és egyházat alapított. Második missziós útján, Kr. e. 51-ben érkezett ebbe a jómódú makedón városba (ApCsel 16,11–40), amely Nagy Sándor atyjáról, I. Fülöp királyról kapta nevét. A Római Birodalomban Makedóniát négy részre osztották, Filippi az első kerülethez tartozott (ApCsel 16,12). A filippi híveket bensőséges ragaszkodás fűzte Pálhoz, de példaadó keresztény életük és áldozatkészségük miatt az Apostol is szívből szerette híveit...

Kolossze az ókorban Frígiának, Kis-Ázsia egyik déli tartományának jelentős városa volt, ma jelentéktelen török falu. Az Efezust Szíriával összekötő birodalmi út mentén feküdt. Pál második és harmadik apostoli útján is járt Frígiában (ApCsel 16,6; 18,23), de Kolosszébe nem jutott el (Kol 2,1). A kolosszei egyházat egy odavaló keresztény, Epafrász alapította (Kol 1,7; 4,12), akit valószínűleg maga Pál térített meg efezusi tartózkodása idején. Amikor első római fogságában volt az apostol, Epafrász fölkereste, ...

Az Égei-tenger partján fekvő Tesszalonika, a mai Szaloniki Makedónia fővárosa és a Római Birodalom egyik jelentős kikötője és kereskedelmi központja volt. Pál, miután második missziós útján 51-ben átkelt Európába, Filippiből érkezett ide (ApCsel 17,1), és hosszabb ideig maradt (1Tessz 2,7–12; Fil 4,16). Először a zsidóknak hirdette az evangéliumot, s csak a csekély eredmény láttára fordult a pogányokhoz. A zsidó vallást követő pogányok közül és általában a pogány lakosság köréből sokan lettek kereszténnyé. ...

Tesszalonikából az első levél elküldése után újabb hírek érkeztek: a fiatal egyház üldözése erősödött, de a hívek példás lelkierővel és állhatatos hittel helytálltak. Az üldözések hatására azonban a Krisztus második eljöveteléről szóló tanítást tévesen és helytelenül magyarázták, mintha Krisztus eljövetele már küszöbön állna. Ennek a véleménynek képviselői egy állítólagos jövendölésre, illetőleg az apostoltól származó szóbeli vagy levélben történt kijelentésre hivatkoztak (2Tessz 2,2). Ez némelyeket belsőle...

Timóteus Pál apostol kedves tanítványa, hűséges kísérője és munkatársa volt. A kis-ázsiai Likaónia tartomány Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidó, s ők az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút (ApCsel 16,1; 2Tim 1,5; 3,15). Valószínűleg mindhármukat akkor térítette keresztény hitre az apostol, amikor első missziós útján Lisztrában járt (ApCsel 14,6–19). Második útján Lisztrában maga mellé vette Timóteust (ApCsel 16,2.3), s ettől ...

A második levél stílus és tárgy tekintetében sokban hasonlít az elsőhöz, de ez egészen más körülmények között íródott, mint amaz. Az első valahol Makedóniában kelt (1Tim 1,3), a második Rómában (2Tim 1,17). Az elsőből apostoli erő és küzdőkészség árad, a második súlyos bilincsekről (1,8–16; 2,9) és elhagyattatásról tanúskodik (1,15; 4,9–11). Az Apostol közeli halálának tudatában (4,6–8) megadással hirdeti a szenvedés üdvözítő erejét. Az Apostol még egyszer látni kívánta szeretett tanítványát, Timóteust, és ...

Titusz pogány szülők gyermeke volt. Valószínűleg az apostol vezette a keresztény hitre. Amikor 49-ben az antióchiai egyház Pált és Barnabást Jeruzsálembe küldte az apostoli zsinatra (ApCsel 15,2), magukkal vitték Tituszt is (Gal 2,1–5). Szándékuk bizonyára az volt, hogy személyében egy pogányságból megtért, de a mózesi törvények megtartására nem kötelezett hívő keresztényt mutassanak be az apostoloknak. Később Pál harmadik missziós útján találjuk újra kíséretében Tituszt. Az Apostol Efezusból fontos megbíza...

Pál első római fogsága idején egy Onezimusz nevű rabszolgát is megtérített (Filem 9.10). Ez egy kolosszei kereszténytől, Filemontól szökött meg, s vetődött Rómába. Filemont valószínűleg szintén Pál vezette a hitre (19), s nemes lelkű, jótékony ember hírében állott (4–7). Onezimusz az Apostol szolgálatában igen hasznavehetőnek bizonyult, de Pál a kor jogrendjét és törvényeit tiszteletben tartva, nem akarta gazdája beleegyezése nélkül magánál tartani, s a Kolosszéba induló Tichikusszal visszaküldte Filemonhoz...

A többi apostoli levéltől eltérően – ebben csak János első levele kivétel – ennek a levélnek az elején hiányzik a címzett és az író megnevezése, a régi kéziratokban azonban bevezető sorai előtt ez a rövid cím olvasható: a zsidókhoz. Ezek a zsidók kétségkívül a zsidóságból megtért keresztények, mégpedig minden valószínűség szerint a jeruzsálemi egyház hívei, általában a palesztinai keresztények. A levél ugyanis „intő szó” (13,22) azokhoz, akiket a zsidóságba való visszaesés veszélye fenyeget. Arra buzdítja ő...

A fiatalabb Jakab apostol Alfeusnak, másik nevén Kleofásnak volt a fia (Mt 10,3). Édesanyját Máriának hívták (Mt 27,56), Jézus anyjának volt a nővére (rokona), és ott állt vele a kereszt alatt (Jn 19,25). Jakabot tehát rokoni kapcsolat fűzte Jézushoz, ezért az apostoli időkben szívesen hívták „az Úr testvérének” (Gal 1,19; lásd Mk 6,3). Az idősebb Jakab apostol már a negyvenes évek elején vértanúhalált szenvedett (ApCsel 12,2), a fiatalabb Jakab azonban a jeruzsálemi egyház elöljárója lett, és még két évtiz...

Péter már Jézus életében is mindig első helyen volt az apostolok között, a mennybemenetel után pedig ő vezette az egyházat. Az első pünkösdön az ő ajkáról hangzik el először a megváltás evangéliumának hirdetése (ApCsel 2,14–40). Jeruzsálemi működése I. Heródes Agrippa börtönében végződik, ahonnan csodálatos módon kiszabadulva (ApCsel 12,3–11), a hagyomány szerint hosszabb apostoli úton Szírián, Kis-Ázsián és Görögországon keresztül Rómába megy, és megalapítja az ottani egyházat. Ez a negyvenes évek elején ...

A második apostoli levél ugyanazoknak szól, mint az első (2Pt 3,1). Időközben ugyanis tévtanítók léptek föl a kis-ázsiai egyházakban. Ezek a keresztény szabadság hangoztatásával szabados életet éltek, és nem vették komolyan az Apostol tanítását Krisztus második eljöveteléről (3,3.4). Először tehát komoly keresztény életre buzdítja híveit (1. fejezet), majd Isten súlyos ítéletére hívja föl figyelmüket, amely a szabados életű tévtanítókat és követőiket éri (2. fejezet), végül biztosítja őket Krisztus második ...

Ennek az iratnak nincs meg a jellegzetes levélformája, és szerzője sem magát, sem címzettjeit nem nevezi meg. Előadásmódjából és kifejezéseiből nyilvánvalóan következik, hogy egy meghatározott olvasóközönségnek szól (2,1; 5,13), és hogy olvasói már régebben megtért pogányok voltak (2,24; 3,11; 5,21). Nyelve és gondolatai annyira hasonlítanak a negyedik evangéliumra, hogy ez a belső érv is megerősíti több őskeresztény író tanúságát: szerzője János apostol. A hagyomány ezt az iratot a negyedik evangélium kísé...

Ennek és a következő levélnek az írója „presbiternek” nevezi magát, amely egyházi elöljárót jelent (lásd 1Tim 3,1). A név apostoli tekintélye és idős kora miatt illett Jánosra. Különben mindkét levél stílusa és tartalma az Apostol evangéliumára és első levelére emlékeztet. A levél címzettjei „a választott Úrnő és gyermekei”. Nyilvánvalóan nem valamely keresztény matrónára és családjára kel gondolnunk, hanem képletesen az egyik kis-ázsiai egyházra és híveire. A szeretet apostola lelkükre köti a főparancs meg...

Szent János harmadik levele egy Gájusz nevű, buzgó lelkű hívőnek szól. Dicséri a keresztény vándorapostolok iránt megnyilvánuló vendégszeretetét. Kifogásolja azonban, hogy Diotrefeszben, aki valószínűleg az illető egyház püspöke volt, nincs meg ez a vendégbarátság, sőt maga az apostol iránt is ellenséges érzéseket táplál és előző levelét nem olvasta föl a híveknek. Ez a levél is Efezusban kelt az apostol életének utolsó éveiben. A figyelmes olvasó előtt a levélből kibontakozik a kis-ázsiai egyházak szerveze...

Júdás, Jakab testvére (1. vers; lásd Mt 13,55) a tizenkét apostol egyike volt (Lk 6,16; ApCsel 1,13). Általában a Tádé melléknévvel jelölték (Mt 10,3; Mk 3,18). János kifejezetten is megkülönbözteti az áruló karióti Júdástól (Jn 14,22). A fiatalabb Jakabnak, Jeruzsálem első püspökének volt a testvére, akinek egy levelét szintén a katolikus levelek közt olvassuk. Júdás tehát, mint Alfeusnak és Máriának, a Szűz „nővérének” fia, tágabb értelemben szintén „az Úr testvére” volt (Mt 13,55; Mk 6,3). Életéről szint...

A Jelenések Könyve, görög nevén Apokalipszis, az Újszövetségi Szentírás egyetlen prófétai irata. Prófétai jövendöléseket ugyan az evangéliumokban és az apostoli levelekben is találunk, de ez a könyv stílusát, fölépítését és jellegét tekintve teljes egészében az ószövetségi prófétai irodalom műfajához tartozik. Tartalma az Újszövetség választott népével kapcsolatos, és Krisztus egyházának jövendő sorsát írja le jelképes látomásokban. A történelem folyamán az egyház állandó küzdelmet vív az istenellenes hatal...